Újra kék az ég

Ha leszakad az ég,
Kárba vész a fény.
Kihunynak a csillagok,
Összetörnek, mint a magok.

Nem követi egymást,
A Hold és a Nap.
Nem járják táncukat
A Tejút alatt.

Nem köti össze őket
Semmilyen geoid pálya,
Elválnak egymástól,
Mint anya és lánya.

Szívfájdalommal kárognak
Halott koporsók,
Megnyílik a föld,
Elnyeli a köd.

Bágyadt, szerelemittas dal
Felcsendülve zajong a tájban.
Elméláz és felriaszt,
Új életet fakaszt.

Hunyorogva szeli az eget a hírvivő,
Teremt és alkot, megújítja az időt.
Átfog csendesen és megpörget,
A remény eszményi fényével felövez.

Visszatér a pálya,
Eltűnik a gálya,
Üldözi egymást
Az ég párja.

Aztán felhők fölött újra kék az ég,
Ahol az aranyló köd, ezernyi színnel mesél.
Elmond egy kellemes történetet,
Szerelmes szívekbe aranyport rejtett el.

Lezuhant egy rózsa,
Így lett a fiú adósa.
Körbenézett s meglátta,
A virág tüskéje megvágta.

Vérrel áldozott az égért,
Angyalt kapott a békéért.
Mellette állt és védte,
A Mennyországnál jobban szerette.

Ezt suttogta az ég lágyan,
Az aranyló köd határában,
Ahol ketté vált az ég és föld,
Ahol elterült az örök vadászmező.