(Egy vicces szituáció után, egy kedves barátnőmnek ajánlom :D )
Bár tudnám, hogy szeretsz-e még...
Mondd, szeretsz még?
És, ha már itt vagy, kérlek mesélj még!
Meséld a történetet, hogy egy kicsit élhessek még.
Hisz tudod, hogy van ez:
Előttem az arcod, mely boldoggá tesz,
Kedves mosolyod, szárnyakat növeszt,
Hatalmas szemed sarkában a szarkaláb mégis tönkretesz.
Bevésődött fejembe a homlokaid ránca,
Melyek kegyesen hasonlítanak a sivatagi láncra.
Azt hittem, el fúj engem a passzát,
Amikor a barátnőd nyitott kasszát.
Ijedtemben vettem egy Buddhát,
Azóta is bőszen simogatom a hasát.
Kérdezik: használ?
Képükbe nevetek a mattnál.
A baj csak annyi,
Soha sem voltam sakk-zseni,
De téged sem kellett ez ügyben félteni.
Álltunk egymással szemben, mint a parasztok,
Bámultunk egymásra, mint a dögevő sasok.
Megjegyezted, hogy sejted mi van,
De most mégis azt kérdezem: akkor mégis mi van?
Nem keresel, nem vagy itt,
Olyan ez a helyzet, mint a sitt.
Bezártál egy kalitkába, ahonnan nem engedsz csak úgy ki,
Várunk a csodákra, mint Pinokkió a cethal gyomrában.
Mégis, mit vársz tőlem, mit tegyek?
Szenvedjek vagy engedjelek?
Miért vagy ily döntésképtelen?!
Egy világot adnék neked, ha kellene,
Kézből varázsolnék neked,
De te leintesz, mert gyerekes vagyok,
Mr. " Komoly nőt akarok. "
Fáradt vagy, látom rajtad, amit senki más.
De ezt te nem veszed észre, mert mást vársz.
Ezért is nem tudom, miért nézel így rám?
Talán... Végre felfigyeltél rám?
Rám néz és vállat von,
Lassan ennyit mond:
Talán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése