Könyörtelen zajjal szívből árad szét és
Mesét kér halkan, nesztelen,
Félti lelkét, mert meztelen.
Csalódottan töpreng egy sötét sarokban,
Ádáz könnyek rettenthetetlen viharában,
Maró, tömény bú karjában,
A bizalom felhője oszladozó árnyékában.
Több sebből vérzik háta,
Beleszúrt tőrök vára,
Naiv elképzelések kegytelen rabsága
Tiporta őt a kegyetlen valóságba.
Tétova játék lágy dallama
Keríti őt hatalmába.
Szenvtelen szemetek sziporkázó szerepe
Szerelemmentes szegletek szomorú terepe.
Könnyfátylas éjszakák,
Fáradt lelkű, rút, idegesítő békák.
Kihasznált tetemek terpeszkedve epednek,
Szabadságért a belefáradt, kiszállni készülő lelküknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése