2014. február 20., csütörtök
Mese?
Sötét, sűrű, kerek erdő,
Átokba tiport rideg kérő.
Szende leány a tóparton,
Bitófa a hármas úton.
Bájologva a bálokban
Szemfényvesztő álarcokban.
Csendre int egy igéző szempár,
Megbabonázva csak kegyedre vár.
Táncba hív és szépeket mond,
Holnap mégis másfélét mond:
Egy éjszaka volt valóság,
Kegyetlen ármány, hamisság.
Fogan és elmegy,
Ugyanúgy ész és gyermek.
Felelősség nincs, hisz csak egy éjszaka volt,
A király a törvény s a gyermek a halott.
Az inas segít,
Az álmokból várat épít.
A leány szenved,
S elmegy az esze, gyenge.
Zsarnok ellen törvényt bont,
Egy éjjel élettelenül ráront.
Holdsugárban dalol a vörös penge,
A nő elmenekül, gyenge.
Válaszúthoz érkezik,
S az utána ment inasról megfeledkezik.
A király képét keresi benne,
S felsejlik egy régi eszme.
Szerelem, mi gyilkosságra késztet,
Szenvedő, remegő képzelet.
A lelkiismeret fájó igazsága,
A törvény elől menekülő csökevényes rabsága.
Sűrű, sötét, kerek erdő,
Pokoli, keserves menyegző:
Lóg a nő, mert vétkezett,
Gyanútlanul szeretett...
( a képet köszönöm Tamás Eszternek :) -> http://smilee-foto.blogspot.hu/ :) )
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése