Mégis én vagyok, aki a könyv felett ül.
Tépett hajam könyvjelzőként a tételsoron,
Vért izzadva nyavajgok a magyar maratonon.
Tépett, gyűrött nem csak a lap,
Fejem, agyam kikapart nevetséges skalp.
Undorító gyomorgörcs a megtekintésig,
Utána fohászok az égbe a csillagokig.
Ha meghallgatnak ujjongok,
Ha nem, a szomszédos országba gyalogolok.
Strihlek vagy Mekizek, oly mindegy,
Hisz diplomával vagy anélkül minden mindegy.
Minek nyavajgok? Nem tudom.
A hülye is kettest kap, hiába unom.
Politikus leszek, vagy fociedző,
Cat for president, aranyos kezdő.
Fáradt vagyok hülye tételek,
Adjatok nyugodalmat a megfáradt emberi lelkeknek!
Olyan ez mint egy temetési szöveg,
Kardkikard, éljen a kitaszított érettségiző tömeg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése