Hogyan NE írjunk kritikát

Sziasztok!

Ne aggódjatok, nem fog cikkes oldallá átalakulni a lap, csak mostanában elég sok olyan dolog történt, amelyről szerintem fontos elmondanom a véleményemet és azt, hogy mi mivel járhat, de ettől függetlenül hamarosan hozom a Kapitány következő novella részletét, csak éppen nem volt még rá időm.
No, de visszatérve a mai témánkhoz: Hogyan NE írjunk kritikát?
Ez olyan majdnem, mint a hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt, de félek engem meg fogtok kövezni, nem úgy, mint Kate Hudsont.

Azért gondoltam, hogy írok egy ilyen cikket, mert a minap, kaptam az egyik blogomra egy "kritikának" nem nevezhető valamit, amely abból állt, hogy valaki bebizonyítsa, hogy ő aztán meg tudja mondani a tutit és hogyan tudja ócsárolni a másikat, csak mert nem az ő ízlése szerint íródott a történet. Amondó vagyok, hogy én aztán jól bírom a kritikát... Akkor sem akadtam ki annyira, amikor valaki közölte velem ezt a mondatot, hogy " Valljuk be, van, aki nem írónak születik", de arra azért pipa vagyok, aki úgy mond véleményt, hogy elolvasott egy bekezdést, mert nem fogta meg a történet ( 5 fejezetből, egy bekezdést... ) és ez alapján mondja azt, hogy szar és sablon, de azért a végére odateszi, hogy amúgy jó. Kérdezem én, hogy ez mi? Ez nem kritika. Jaj, meg egy másik blogot fényezett a nekem szánt kritikában és ahogy olvastam a többiben is.
Na, lényegtelen... Igen, egyéni sérelem miatt írok most, hogy megmutassam, hogyan nem írunk kritikát, és hogyan igen.

Kezdjük!

Tehát, először is beszéljük meg, hogy mi is a kritika és ki is a kritikus.
Forrás : Wikipédia

A kritika (az ’ítélni’ jelentésű ókori görög κριτική szóból) olyan publicisztikai vagy esszéműfaj, amely valamely művészeti vagy szellemi alkotás – festmény, zenemű, szépirodalmi alkotás, színdarab, tudományos kiadvány stb. – értékelésén, elemzésén keresztül a magasművészet vagy a tudomány aktuális állapotáról, eredményeiről ad képet a nagyközönség számára. A kritika szükségszerűen válogat, az egyes alkotások ismertetésén keresztül azonban súlyponti tendenciákat vázol fel. Fontos feladata a művészet, irodalom stb. társadalmi és esztétikai jelentőségének feltárása, széles körű megértésének előmozdítása, ezzel végső soron népszerűsítése, az alkotóközösség és a közönség közötti kapcsolat megteremtése, a közízlés formálása.

Ergo: nem ócsárolunk, nem ítéljük el a másikat, szubjektívak maradunk, és akármilyen szar, akármilyen rossz végig olvassuk, vagy min. elolvasunk belőle 4 fejezetet. Utána nézzük meg a kinézetet, mert egy blogban nem az az elsődleges, hogy milyen hűdeszupcsimupcsi hátteret talált az illető. Persze, hozzátartozik az esztétikumhoz és a jó közérzethez, mert minden összefüggésben van mindennel, de a történet az első, nem pedig az, hogy milyen a háttér, meg a fejléc.

Ki a kritikus? Ez egy vicces kérdés, mert nem, nem mi vagyunk a döntő bírák, nem nekünk kell megmondani a tutit, hogy mi milyen menők is vagyunk és így tudunk véleményt megfogalmazni. Nekünk csak a saját véleményünket kell elmondanunk, ez pedig a másikon múlik, hogy elfogadja-e vagy sem. Ne vegyétek készpénznek azt, amit más mond. Nektek kell eldöntenetek és mérlegelnetek azt, hogy igaza van az illetőnek vagy sem.
Nézzetek meg más szempontokat is, ne csak azt az egyet! 1:05-től.

Hoztam pár blogot, amelyeken szeretném megmutatni, hogy mit miért hogyan kellene szerintem. Előre is bocsánatot kérek tőletek!

Első:

Who am I?

Történet: Az első három fejezetet olvastam el, és felkeltette az érdeklődésemet. Örülök annak, hogy nem csak úgy brahiból játszol az amnéziával. Tetszett, ahogy az elején eljátszadozol a fájdalom leírásával és a hideg érzékeltetésével. Ami mondjuk bosszant, hogy túl rövidek nekem a fejezetek, mert tuti ki tudnád bővíteni a dolgokat, hiszen sok mondatot tudnál még bővíteni. Igen, a probléma: Néhány mondatodból hiányzik az állítmány és az a tipikus, mire is gondolt a költő kérdés jut először az olvasó eszébe. Végre, nem voltak helyesírási hibák, amelyek elvonnák a figyelmet az olvasástól.

Ami zavart: nem értem ezt a szereplő modult. Vagyis, de értem, de szerintem fölösleges, hiszen ezzel blokkolod azt, hogy az olvasóid használják a fejüket és elképzeljenek egy-egy karaktert. A könyvekben is ezért nincsenek képek, mert meg akarják adni az olvasói szabadságot, hogy mindenki a saját ki megmentőjét képzelje el. Például: Gondolom néha, ha egy kedvenc történetedet viszik vászonra te is feljajdulsz, hogy jaj, de nem is így nézett ki! Na, ez pontosan ilyen!

Kinézet: Úgy gondolom, hogy a történet megköveteli a sötét hátteret, hogy jobban át tudja adni azt, hogy a csaj totálisan nem emlékszik semmire, bár azt hiányolom, hogy kevés hóra utaló jel van, mert mint ok, azért szerintem jól mutatna valahol.

Második:

Joker másik arca

Történet: Na, itt sorba veszem a dolgokat. Először is a Prológusod, nem prológus, maximum fülszöveg. Egy Prológus, minimum egy A/4-es oldalnak felel meg. A pontok után hiányoznak a szóközök, amelyek számomra zavaróak, de ezt ki lehet küszöbölni. Túl sok tőmondatot használsz, amit simán lehetne bővíteni. Például amikor ott áll előtte Joker, a félelmet, amit érzett jobban is ki lehetne fejezni. Úgy kell megírnod, hogy az olvasó is átérezze ezt, mert én úgy voltam vele, hogy, hát oké.
"Az autók néhány része vagy felrobbant vagy kiégett roncsa állt egy fának ütközve vagy valami másnak."  Meg kell, hogy mondjam, ebben a mondatban túl sok a vagy. Én így javítanám ki: Az autók néhány része felrobbant és azoknak a kiégett roncsa állt egy fának ütközve, vagy valami másnak. Így szerintem szebben hangzik, de ezt döntsd el te.

Első fejezet: Ismételten túl rövid, megint hiányoznak a szóközök, indokolatlan enterek vannak lenyomva, számokat használsz a betűk helyett. A párbeszéden volna mit javítani, ha gondolod majd írj rám, és segítek, hogy hogyan kellene ezeket kivitelezni.

Tovább olvasva azon akadt meg a szemem, hogy fejezeteken belül cserélsz nézőpontot. Én személy szerint nem kedvelem ezt a taktikát, de ha valaki ezt alkalmazza, akkor azt szerintem külön fejezetben kellene megírni, nem pedig egybe sűríteni, de, ha mindenképpen egybe szeretnéd, akkor ajánlom figyelmedbe az E/3-as elbeszélési technikát. Illetve azt, hogy hol vannak, azt is jobban ki lehet fejteni, szépen le lehet írni, nem kell megcsillagozva odaírni, mint egy Facebook állapotban, hogy jelenleg itt vagyok és sült rákot ropogtatok zimme zumm zimme zumm. :) Ha blogot írunk, törekednünk kell arra, hogy igényesen írjuk és normálisan vezessük a cselekményszálakat, hogy sem az olvasók, sem az író ne kavarodjon bele a szálakba. Ami tetszik, hogy teljesen átéled amit írsz és ez tetszik és minél jobban belejössz, annál több és több információt írsz le, így a fejezeteid lassan tényleg fejezet hosszúságúvá nőtték ki magukat. Sokat tudsz még fejlődni és van hozzá tehetséged. Hidd el, nem lehúzni akartalak, de ezek olyan hibák, amiket ki lehet javítani és ezáltal sokkal jobb lehetsz, remélem nem sértődtél meg. Persze, nem kell készpénznek venni a szavaimat, mint fent írtam, de ha segítségre van szükséged írj bátran.

Egyébként, én szeretem a szuperhősöket és a gigantikus rosszfiúkat, ezáltal Jokerrel a szívembe martál ( Loki mellett egy másik kedvenc tagom :3 ) és örülök, hogy vannak még ilyen Fanfiction-ök is. Bár Selena Gomezt helyett mást képzeltem inkább a csaj szerepébe.

Kinézet: Szerintem a fejléced kicsit zsúfoltra sikeredett.

Harmadik:

Dead Soul

Történet: Én személy szerint herótot kapok a naplós blogoktól, mert eddig csak rossz tapasztalatom volt ezekkel, de a tied megfogott.
Itt nem sokat tudok elmondani, max annyit, hogy szerintem a részek hosszúsága megfelelő, hiszen hűek egy naplóbejegyzéshez, ami kifejezetten tetszik. Tetszik az a keserű melankólia, amit megteremtettél és a hideg futkosott a hátamon, amikor olvastam. Jól bánsz a szavakkal és a hangulatteremtéssel. Pár vesszőhibától eltekintve mást nem nagyon találtam. Kíváncsian várom, hogy hogyan tovább.
Kinézet: Kérlek, állítsd át a szöveg színét valami másra! Nehezen olvasható így, mert szinte a háttérbe mosódik a szöveg és hidd el, retina kímélőbb lenne!

Negyedik:

Terra Green

Történet: Sokan azt mondják, hogy azért nem írnak kritikát, mert még csak egy prológus van fent. Ha egy prológus, tényleg csak egy nyúlfarknyi, akkor abból tényleg nem fogunk sok mindent megtudni. Na, de lássuk Luna Grott Terra Green című történetének bevezetőjét:
Luna nem okozott csalódás most sem. Sablonnak tűnhet a történet, hogy egy gimiben történnek majd különböző misztikus cuccok, meg kísérteties rejtélyek, de nem lehet a szarból várat építeni, főleg, ha az ő történetéről van szó, mert rendületlenül hiszem, hogy olyan csavarokat fog írni ez a kis hölgy, hogy legszívesebben megcsapkodnánk egy Dosztojevszkij életművel. Alig várom, hogy tovább is olvashassam. Már az első sortól kezdve megteremt egy különleges hangulatot és rögtön az első fejezetben elindul a karakterfejlődés, amely szerintem szörnyen fontos, ha valaki blogolni kezd. Kíváncsian várom a folytatást.
Kinézet: Gratulálok a "designerednek". :) ( Maximum annyi negatívat tudok mondani, hogy nekem kicsit nagy a fejléc, de amúgy gyönyörű.)

Ötödik:

Én és a Damonom

Történet: Beza, a mindenki által nagyon kedvelt Én és a Damonomról lesz szó, amelyet Szencseg kisasszony ír. Ne pánikoljatok, az írónő él és egészségnek örvend és elkezdte korrektúrázni az egészet... Hmm... Valami készül? Lehet. No, de a történet:
Az utóbbi időben nagyon sok olyan történet született, ahol a démonok kerültek a középpontba és nagyon nehezen lehet újat alkotni, szóval mindenki kösse fel a nadrágját, ha belevág és nem törik bele a bicskája. Szerencsére, Neki sikerült.
Jól bánik a szavakkal, kevés helyesírási hibája van, amit általában rögtön javít, ha észreveszi. Olyan karaktereket hoz létre, akiknek a helyzetébe tökéletelesen bele tudjuk magunkat élni, még akkor is, ha mi nem vagyunk éppen "mások". Remélem mielőbb folytatódni fog a történet. :)
Kinézet: Sokat mondó fejléc, szürkés derengés, amely passzol a történethez. Egyszerű, és ez a legfontosabb.

Nos, úgy vélem így kell véleményt nyilvánítani normális keretek között. Nem lealázni a másikat, nem ócsárolni, megpróbálni szubjektívnak maradni. Remélhetőleg nem bántottam meg senkit és hasonlók.
Aki rossz kritikát kap, az gondolja végig, hogy megérdemelte-e. Ha nem, akkor ne foglalkozzon vele, de tudjátok, minden éremnek két oldala van. Úgy, hogy nem adtunk esélyt a másiknak, úgy senki se merjen "kritikát" írni, mert olyan mély sebeket ejthet vele a másikon, hogy soha többet nem fog gép elé ülni és írni. Ha valaki vállalja, hogy kritikát ír, felelősséget vállal a másikért is, mert nem azért ír neki valaki, hogy hé, alázz már meg nagy plénum előtt mert az döfi. Aggyal kell gondolkodni, aggyal kell írni, higgadtan. Aki erre nem képes, ne vállaljon felelősséget más munkája, és befektetett munkája miatt.

Cat.