2015. január 4., vasárnap

2015.

Kedves olvasóim !

Először is sikerekben gazdag új évet kívánok nektek és kívánom, hogy minden vágyatok és álmotok valóra váljon és elérjétek azokat a célokat, amelyeket kitűztetek magatok elé!

Másodszor: mostanában nem igazán hirdettem a blogot és nem igazán írtam semmit... Jó, ez mondjuk nem igaz, mert aki az oldalra látogatott az láthatta, hogy azért vannak itt új versek, vagy novellák, amelyek elnyerhetik a tetszésüket.
Minden főiskolás/egyetemista tudja, hogy a december egészen februárig (rosszabb esetben) a vizsgák időszaka és azért küzdünk, hogy legyőzzük őket! Én is ezen fáradozok minden erőmmel... Most is pszichot kellene tanulnom, de már lezsibbadt az agyam, ezért írok Nektek.

Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, mert vagy elfelejtem őket, vagy a következő 10 percben megszegem őket, de egy valamit elhatároztam.
Nagyon sokáig gondolkodtam azon, hogy be kellene zárni az oldalaimat, mert ha nincs rá időm és nagyon sokat csúszok a fejezetekkel az gáz és így cserben hagyhatlak titeket, amit nem szeretnék. Sokat beszélgettem pár bloggertársammal és ők meggyőztek arról, hogy várjak még ezzel és ne hozzak elhamarkodottan döntést főleg akkor, ha szeretem ezt csinálni. Azt hiszem meggyőztek. :D Az egyik álmomról már így is le kellett mondanom úgy ahogy, de erről nem szeretnék. Igyekszem mihamarabb folytatni őket és aktuális dolgokról írni.

Remélem, nem utáltok nagyon, hogy ennyire elhanyagoltalak titeket, de megpróbálok minél hamarabb a billentyűk elé ülni és írni, amennyi csak belefér!

Ez nem csak a Cat's stories-ra igaz, hanem a többi oldalra is.

Ha eddig nem olvastad Jade, vagy Roxanne történetét, akkor itt az ideje, hogy belekezdj! :)
Sokak szerint érdekes, és nem bánták meg, hogy olvasták. Minél hamarabb jövök a következő fejezetekkel és nem állunk meg a végéig! ;)

Ádám keresi Évát -> Olvass bele:

"A ránk nehezedő csendet csak a sercegő tollak és a pattogó kréta hangja zavarta. Előre hajolva megmarkoltam a tollamat ismét és másolni kezdtem az egyenleteket, amelyektől éreztem, hogy az agysejtjeim egytől egyig benyújtják a tiltakozásukat, hogy ők ezt nem akarják megoldani, és most sztrájkolni fognak, mint általában a dolgozatok közben. Mindenesetre erőltettem magam, hogy legalább ne tűnjek teljesen síknak, hiszen már az is elég ciki, hogy egymás mellé sodort minket a sors.
Lopva oldalra pillantottam. Lábait egymáson pihentette, a farmer anyaga még így sem gyűrődött meg, mintha csak a tökéletességet szimbolizálná, míg fehér atlétája a hasára tapadt, amely alatt ismét kirajzolódtak azok az apró kockák, amiket már a múltkor felfedeztem a parkban. Karjára támaszkodott, amelynek vége a kivételesen leeresztett fekete haja alatt rejtőzködött. A homlokát ráncolta, a sűrű szemöldöke felszaladt, vigyorgott, majd kacsintott.
Te jó ég! Ez most végig nézte, ahogyan analizálom. Vörös fejjel, az ajkamba harapva fordultam vissza a jegyzetemhez és amennyire tudtam láthatatlanul a pad széléhez húzódtam.
- Mit csinálsz Roxanne? - hajolt hozzám egy kis idő után és a lehelete szinte perzselte a bőrömet.
- Hagyjál! - förmedtem rá mogorván. - Ez az én személyes terem és már az egoddal is belepofátlankodtál, nem kell, hogy még hajolgass is hozzám - erre csak halkan felnevetett.
- Figyelj, csak segíteni akarok, nem megerőszakolni - vigyorodott el. - Na, mutasd! - kérlelt.
- Hát, megnyugtattál - horkantottam, mire sátánszem ránk pislantott, így önkéntelenül is odatoltam elé a füzetemet. - Oké, mit kell csinálnom? - sóhajtottam fel, mire ő közelebb húzta a székét.
Rásandítottam, majd megfogtam az enyémet és kicsit arrébb toltam magam tőle. Az egyik szemöldöke a magasba szaladt és az előző mozdulatát megismételve jött megint felém. Ez nem ért a szóból? Megrázva a fejemet, már a pad szélénél jártam és még a lábamat is felemeltem jelezve, hogy ne tovább, de nem figyelt, így meglökve a lábamat elvesztettem az egyensúlyomat és kiborultam a padból egy aprócska sikoly kísértével."

Jade -> Olvass bele:

"- Nem vagyok itt - jelentettem ki.
- Jade, beszélni szeretnék veled - lépett be Draco, majd elvigyorodva pofátlanul nézett rajtam végig.
- Mondom, nem vagyok itt - mordultam fel, miközben elé csörtettem. - Kifelé!
- Talán zavarok? - vigyorgott még mindig, mintha mi sem lenne természetesebb.
- Tünés! - vontam össze a szemöldökömet.
- Beszélnünk kell, és addig nem megyek el - vont vállat.
- Felöltözhetek? - kérdeztem grimaszolva.
- Ami azt illeti... Nem vagy éppen szívbajos - nevetett fel, majd hunyorogva ránéztem és vissza a fűzőmre, amely egy centire volt attól, hogy felfedje a titkait.
Vörös fejjel fordultam el, hogy feljebb húzzam, amikor Draco a vállamra húzta a hajamat.
- Maradj veszteg! - rántott vissza, amikor megpróbáltam ellépni tőle. - Csak megkötöm - mondta csendesen.
Meglepetten sandítottam hátra amennyire csak tudtam, míg ő meghúzta a szálakat. A jobb profilját láttam, ahogyan a szemtelenül kék szemével figyeli a hátamat.
- Így jó lesz? - kérdezte, mire esetlenül bólintottam és előre fordultam.
Az ujjai szorgosan jártak, miközben meg-meg lazította, és befűzte a két szálat a helyére. Néhol a bőrömhöz ért és lágyan végig húzta rajta az ujjait. Kezdett olyan érzésem lenni, hogy direkt csinálta. A gerincem mentén libabőrös lettem és csak reméltem, hogy nem vette észre. Még az arcom is kipirult az érzéstől. Amikor befejezte, lassan végig simított az ujjperceivel a nyakamon, amelytől a szemeimet lehunytam, majd megfogva a hajamat, hátra vonta és én feleszmélve elléptem tőle.
- Köszönöm - pillantottam hátra, majd az ingemhez léptem, amelybe gyorsan belebújtam. - Ügyesen csináltad, gondolom van már tapasztalatod.
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy kimaradtak az életemből a bordélyházak - eresztett meg egy huncut mosolyt.
- Bordélyház? - ráncoltam a homlokomat.
- Tudod, ahol örömöt lehet venni.
- Nem tudtam, hogy az örömöt pénzben mérik itt - egyenesedtem ki meglepetten, mire felnevetett.
- Nem olyan örömre gondoltam, hanem másmilyenre. Nő-férfi örömökre - még mindig értetlenül néztem rá. - Szerelmi légyottok?

- Á! - eszméltem fel a kisebb előadás után és az arcom ismét vörös lett. - Mindent értek - jelentettem ki, miközben a gombokat a helyükre dugtam. - Mit akarsz?"

Mindenkinek további szép napot kívánok! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése