Két szerelmem van:
Az egyiktől szenvedek,
A másiktól boldog leszek.
Az egyiktől rímet hányok,
A másiktól görcsbe rándul a gyomrom.
Az egyiktől a felhők fölött szállok,
A másiktól a padlót nyaldosom.
Az egyiktől félek, hogy mit mondana,
A másiktól is félek, mi van, ha elhagyna?
Az egyik távol van, de mégis karnyújtásnyira,
A másik bennem van, az ereim gyors folyamában.
Az egyik példát mutat,
A másik egy boldogsághoz vezető utat.
Az egyik arrogáns és makacs,
A másik kreatív és mindig nyaggat.
Az egyik a totális ellentétem,
A másik a rejtett, reflektor fényben lévő énem.
Az egyik távolról méreget,
A másik belülről feléget.
Az egyik ugyanolyan, mint a másik,
Mind a kettő a halálom után vágyik.
Az egyik azért, mert szép szemeivel kínoz, hogy nem érhetem el,
A másik azért, mert a mozdulatait nem táncolhatom el.
Csak te vagy és a tánc,
De már nincs mi vár.
Hátat fordítottál te is, és te is,
A reflektor lekapcsolt, egyedül maradtam,
Mégis
Két szerelmem van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése