Ugrás

Levelet írok... rövidet.
Számba veszek egy rövid életet.
Sírt amikor világra jött,
Sírt más, amikor koporsóban kikötött.
Olyan a világ, mint egy morajló óceán,
Emberek a hajók és a szív a kapitány.
Akadály minden ketyere,
De leginkább a szív zöreje.

Fáradt, álmos, búskomor a lélek,
Nem tudja kell e még földi embernek.
Megbánt s eltipor egy másikat,
Ha szívére vesz egyes szavakat.

Halkan suttog a szív, hiába,
Hisz erősebb az ész szava.
Közel duruzsol fülem ajtajához,
Kiálthat, meg nem hallhatom.

Sétálok át a hídon
S megtorpanok monotonon.
Körbenézve feleszmélek,
Engem talán nem szeretnének.

Bármit mondok rosszul teszem,
Bármit teszek, rosszul végzem.
Talán tehetek jót egyszer az életben...
Ugrok.

Levelet írtam... rövidet.
Számba vettem röpke pár évet.
Nem értett, amikor ezt olvasta,
Sírt amikor megtudta...

Ugrott.